Fergeteges, 5 napos, kószaként utoljára megélt portyánk augusztus végén kezdődött meg. A vezetők, ahogyan tavaly is egy izgalmas túrát szerveztek számunkra méghozzá nem is akármivel: kenuval a Mosoni-Dunán. Rajkáról indultunk el és célunk nem más, mint a kb. 100 km-re lévő Győr volt. Első sajnos nem túl verőfényes, sőt inkább esős napunkon a vízre szállást követően, hamar kiderült, hogy nemcsak az erdőben lehet eltévedni, hanem a vízen is. Ugyanis a folyó egyik mellékágán indultunk el, ami végül egy hídba torkollott és alatta sajnos nem tudtunk átevezni. Ekkor derült ki, hogy a főág 100m-rel arrébb van tőlünk. Miután mindenki jól megmosolyogta az esetet kiemeltük a hajókat és letáboroztunk első állomásunkon, hogy majd másnap újult erővel kezdjünk az evezésbe.  Második napunkon következtek be a ’várva várt’ borulások, amik nem mindenki számára okoztak akkora mókát. Szerencsére egy csomagnak sem kélt lába a vízben, habár minden elázott és még az eső is rázendített. Cserkészekhez méltóan azonban még ez sem lombozta le sok időre a kedvünketJAznapi táborhelyünktől nem messze egy panzióban a kiváltságos lányoknak volt lehetőségük meleg vízben megfürdeni így még az esetleges megfázásokat is elkerültük. Esti tábor tűzet is gyújtottunk, ami mellett melegedve újabb dolgokat tudhattunk meg egymásról. A napok óta emlegetett és várt napsütés meg is érkezett másnap reggelre kitartó reményünknek köszönhetően. Közös csoportképeink elkészítése után útnak is indultunk, mivel az egyik leghosszabb napnak néztünk elébe ugyanis 45 km-t kellett megtennünk a következő állomásunkig. Egy kisebb eső elkapott minket ebéd közben, de ez sem tudta elrontani töretlen jókedvünk, ami nap végére fáradtságba fordult át. Habár az útközben közösen énekelt népdalokkal és csurgásokkal (a kenukat ilyenkor összefogtuk és hagytuk, hogy a víz vigyen minket) ezt is megpróbáltuk kiküszöbölni. Utolsó előtti napunkon már nem kellett akkora távot megtennünk így bőven volt időnk fürdésre, közös csurgásokra, a sokat látott belengők egyikének kipróbálására, amiket igazán vicces videók és képek is megörökítettek ezzel felejthetetlen emlékeket biztosítva. A sátorozás színhelyére érve a kipakolás után vezetőink kenu versenyt szerveztek nekünk 3 és 2 fős csapatok között, majd a győztest ők maguk is kihívták. Azonban az erős fiatalságot nem tudták legyőzni:DDD. Természetesen az elért helyezések szerint díjakat is kiosztottak különböző édességek formájában. Ezen a napon a vállalkozó szelleműek még a Hét próba egyikét a kormányosi feladatokat is megpróbálhatták teljesíteni, ami mindenkinek sikerült, aki jelentkezett rá. Záró tábortüzünknél mindenki elmondta az évről alkotott véleményét, számára kedves élményeit. Utána egy kötetlenebb beszélgetéssel folytatva az estét. A másnapi kelés nehezebben is ment a késő estig elhúzódó traccsparti miatt. Sikeresen elértük úti célunkat kora délután így még Domi kívánsága szerint a Rábán is feleveztünk egy ideig (ez Magyarország leggyorsabb folyója ezért mindenképpen ki kellett próbálnunk). Onnan lecsurogva kiemeltük kenujaink és vártuk az utánfutó megérkezését, majd érzékeny búcsút véve egymástó elindultunk hazafele. Habár nehéz felülmúlni az előző évben Pádison tett túránkat úgy gondolom ez is maradandó emlékeket adott mindenki számára, ami évek múltán is mosolygásra késztet majd minket.

Hogy egy előző évi mondatot idézek:”Köszönjük meg vezetőinek ezt a felejthetetlen túrát, ami nélkülük nem jött össze”:DDD

A cikk megjelent a Kalazanti Krónikában.


 

Share →

Minden vélemény számít!